Kezdődhet a buli! (2. rész)

Halihó!

Íme a (talán) várva várt második rész. Megmondom őszintén, elképesztően örültem az első részhez érkező kommenteknek, nem gondoltam volna, hogy máris ennyire elnyeri a tetszéseteket a sztori. Most is nagyon várom a kommenteket, legyen szép napotok!

xx

Azt követően, hogy hosszú gondolkodás után beleegyeztem, elmegyek velük bulizni, a szobámban hatalmas kupi kerekedett. A lányok uralmuk alá vonták az egész területet és a gardróbomban turkálva szórtak elém különböző göncöket, amiket már vagy ezer éve nem hordtam, azt bizonygatva, hogy milyen dögös leszek bennük. Eközben Eric a cipőim között keresgélt valami szexi után. Liam már az elején feladta a dolgot. Ő úgy döntött, bevégezte a feladatát: rávett, hogy csatlakozzak, így inkább beszállt a fürdőszobai vízi csatába az óriás polip ellen.

-   Nem hiszem el, hogy ennyi merész és csini cuccod van, te pedig elbújsz a ronda, kötött pulcsik mögött - emelt fel egy csipkeruhát Cassie.

-  Én már mióta mondogatom neki, hogy mutassa meg, milyen bőkezű volt vele az anyatermészet, de nem hallgat rám – legyintett Jasmine.

-    Pedig kéne – értett egyet Eric is. – Azokkal a lábakkal bárkit meghódíthatnál. Ismerek is néhány pasit, akiknek én nem voltam elég jó. Akkor már csak te jöhetsz szóba – huppant le mellém barátom.

-    Köszi, Eric, ez volt a legszebb bók, amit valaha kaptam – hatódtam meg. Eric általános elmélete, hogy nincs olyan lány vagy pasi, aki jobb lenne nála. Úgy hiszem, ezért nem akadt még senki a horgára. De nincs egyedül. Nekem sincs senkim. Se Liamnek, se Cassie-nek. Az ikrek, a suli és a munka lefoglalja minden időm. Mondjuk lehet, hogy a makacs és időnként kibírhatatlan természetem is közre játszik a dologban. Egyedül Jasmine-nek van barátja kis társaságunkból, de ő is kéthetente váltogatja. Ne értsetek félre, nem azt az ősi foglalkozást űzi. Csak könnyen esik mélységes szerelembe, utána pedig könnyen ábrándul ki.

-   Na, íme a tökéletes ruhadarab! – tartott fel egy bordó, magas derekú szoknyát Cassie.

-   És ez a felső passzol hozzá! – kapott ki egy crop topot Jasmine  a szekrényből.

-   A cipő! – pattant fel Eric. – Voilà!

-   Oké, nincs ellenvetésem – sóhajtottam. Régen imádtam ezt a szoknyát. Remélem, még feljön rám.

Összeszedtem minden kelléket, amit elém szórtak, majd elvonultam a földszinti fürdőbe, az emeleten ugyanis még harcoltak a százkarú óriás polippal. Elképesztő gyorsasággal lezuhanyoztam, majd hajat és fogat mostam. Belebújtam a bordó szoknyába, aminek alsó része a combomhoz simult, felső rétege pedig vékony fátyolként táncolt körülöttem. A fehér crop topot is magamra húztam, majd belemásztam a minimum tízcentis magas sarkúba. Olyan régen voltam ilyen cipőben, hogy erősen kellett koncentrálnom, nehogy kitörjem a nyakam. Miután megszárítottam derékig élő loboncom, lágy loknikká varázsoltam az egyenes tincseimet. A sminket sem vittem túlzásba. Elegyengettem bőrhibáimat, majd nem hivalkodó tusvonalat húztam és szempillaspirállal dús pillákat varázsoltam a szemem köré. Amikor a Jasmine által kiválasztott mély bordó rúzst kézbe vettem, kicsit haboztam. Elég erős színe volt. De akkor már ott tartottam, hogy nem számít. Ha már bulizni megyek, megadom a módját. Végül magamra aggattam néhány kiegészítőt.

A végeredményt egy egész alakos tükörben szemléltem meg. Kétség sem fér hozzá, hogy régen volt rajtam olyan ruha, ami kevesebbet takar, mint mutat. Nem is tudom… még azelőtt, hogy az ikrek önkéntes pót-anyja lettem. De nem sajnálom. Nagyobb öröm volt gondoskodni róluk, mint lenyűgözni néhány kanos kisgyereket. Most mégis jól eső érzéssel töltött el, hogy a történtek ellenére is nézhetek ki így. Igen, nőttem vagy tíz centit és fogytam is kicsit, de izmosodtam is. Azok a rövidke kis edzések két előadás között formában tartottak.

De nem késlekedhettem tovább. Az óra fél tízet mutatott. Még el akartam köszönni a fiúktól. Amilyen gyorsan tudtam, felegyensúlyoztam a lépcsőn.

- Kopp-kopp! – kukkantottam be az ikrek szobájába. Már mindketten ágyban voltak, Mrs. McAdams éppen Noelt takargatta. Liam a fiúk akcióhős gyűjteményét nézegette.

-  Azta, Rosie! – pattant ki Noel az ágyból, megakadályozva Mrs. McAdams próbálkozását, hogy lefektesse.

- Milyen szép lettél! – kiáltotta Nate is, miközben repülve szaladtak felém, majd becsapódtak.

-  Hé, Rosabel Ward! Nézzenek oda, van test a pulcsi alatta! Ráadásul micsoda test! – hitetlenkedett Liam.

-   Csodaszép vagy, Rosie! – néztek fel rám a fiúk.

-   Miért nem veszel fel ilyen szép ruhát minden nap? – kíváncsiskodott Nate.

-   Mert ha ezt összecsokizzátok, nem jön ki – feleltem egyszerűen, mire kuncogni kezdtek. – Na, most már ágyba, Tücskök! – simítottam meg a hátukat. – Én most elmegyek, Mrs. McAdams lesz veletek. Ha bármi baj van, a házban megtaláljátok. Legyetek jók, holnap reggel találkozunk – mondtam, miközben betakartam őket. Majd lekapcsoltam a villanyt és bezártam magam mögött az ajtót.

A szobámban Cassie, Jasmine és Eric már unatkozott.

-    Végre! – pattant fel Eric.

-    Az anyát, csajszi! Még én is kedvet kaptam ahhoz, hogy lekapjalak! – bókolt Jasmine.

-    Öhm… köszi? – fogalmam se volt, hogy ennek örülnöm kéne-e.

-    Akkor menjünk bulizni! – kiáltotta Liam. Automatikusan fejbe csaptam.

-    Az ikrek lefeküdtek – morogtam rá. A többiek csak nevettek a reakciómon.

-    Indulás! – suttogta lelkesen Cassie.

Amint kiléptünk a már hűvös éjszakába, úgy éreztem, hatalmas teher került le a vállamról. Most nem kell vigyáznom senkire. Most végre csak én számítok és a barátaim. Ezúttal csak szórakoznom kell és a lehető legtöbbet kihoznom ebből az estéből.

- Mintha megkönnyebbültél volna... - karolt át Liam, miközben a többiek mögött sétáltunk.

- Mi tagadás... Olyan jó érzés, hogy most én lehetek a felelőtlen kisgyerek - sóhajtottam.

- Ó, basszus! - csapott a fejére hirtelen.

- Mi az?

- Megígértem Garynek, hogy viszem a szökőkutat.

- Szökőkút? Minek? - értetlenkedtem.

- Piaszökőkút - magyarázta. - Tudod, olyan, mint a sima, csak valami normális lötty folyik belőle.

- Valaki piaszökőkutat említett? - csilingelt Jasmine hangja.

- Igen, csak otthon felejtettem. Ráadásul anyám elkobozta az összes dugi piám - ejtette le karjait tehetetlenül. Láthatóan majd szétvetette az ideg.

- Jól van, nem kell pánikolni - mondta Eric olyan hangon, mint aki kész megoldani a problémát. - Liam, Cassie és én elmegyünk a szökőkútért, addig Jasmine és Rosie vesznek valami jó minőségű és felvállalható szíverősítőt. Aztán találkozunk Garynél.

- Ez jól hangzik - tapsikolt Cassie.

- Látjátok, csak higgadtan kell kezelni a problémát. Ezt mondta Knight professzor a legelső órán, ha figyeltete...

- Oké, kis okoska, menjünk már - lökte meg Ericet Liam türelmetlenül. Bár mindhárman elindultak, Eric nem fejezte be kiselőadását.

- Akkor indulás! - kurjantotta Jasmine, majd egymással karöltve kerestünk egy boltot, hogy teljesítsük a feladatunkat.

Mivel én nagyon nem vagyok otthon a vodkák, pálinkák és egyéb alkoholos italok világában, csak a háttérből figyeltem, ahogy Jasmine céltudatosan vásárol: összehasonlítja a jó piák árát, majd beteszi a kosárba és miután nem sikerül kicseleznie a lopásérzékelőt, beveti a csábítás tudományát.

- Ilyen profin felépített és nyilvános lopást még sose láttam tőled - dicsértem meg barátnőm, mikor kiléptünk az éjszakába.

- Igen, ez elég húzós volt. De elégedett vagyok - húzta ki magát büszkén, majd ünneplésképp kibontotta az egyik üveget és meghúzta.

- Hu, ez erős - bólogatott szédelegve. - Kérsz?

- Nem, köszi, majd ha odaértünk - rendeztem le a dolgot. - Apropó, hova is megyünk?

- Hát... - gondolkodott el. - Azt hiszem, a Walnut Streeten valahova.

- Micsoda? Nem tudod hova kell mennünk? Azt hittem, már megbeszéltétek, mielőtt elrángattatok! - hitetlenkedtem. Amikor beestek hozzánk, hogy bulizzunk, még nagyon rossz ötletnek tartottam, miután belementem és elindultunk, örültem a döntésemnek. De ha most Jasmine azzal jön nekem, hogy fogalma sincs, hova kell mennünk, nagyon mérges leszek rá.

- Jó, jó, nyugi! Azt hiszem, nincs messze innen. A házszám pedig... pedig... 114 vagy 117. Nem értettem pontosan, de ha már ott vagyunk, csak meglátjuk - vont vállat nem törődöm módon, majd elindult a Walnut Street vélt iránya felé.

- Hát ezt nem hiszem el... - dünnyögtem magamban. Kezdett felmenni bennem a pumpa. Jasmine mindig olyan felelőtlen és hanyag!

Mivel nem nagyon bíztam meg benne azután, hogy az üveg már félig üres volt, elővettem a telefonom és tárcsáztam. De se Liam, se Eric nem vette fel a telefonját. Így kénytelen voltam bolondos és részeges barátnőmet követni.

Az idő kellemes volt. A hűvös levegőt meleg szellő kavarta fel, miközben a lassan már kihalt utcákon sétáltunk le. Ahogy távolodtunk a belváros fényeitől, bennem egyre nőtt a kétely, Jasmine ellenben lankadatlan lelkesedéssel karattyolt.

- És, a Walnut Street - tárta szét a karját, amint befordultunk a sarkon. De semmi. Az utca néma volt és kihalt. Sehol egy részeg fiatal, fénycsóva vagy dübörgő basszus. Csupán néhány elsuhanó autó csapott zajt. Összehúzott szemöldökkel néztem Jasmine-re.

- Nagyon erősen ajánlom neked, hogy jó legyen a magyarázatod! - fenyegettem meg.

- Nem kell így beparázni - vihogott. - Csak egy picit eltévedtünk. Nagy cucc - legyintett.

Hogy nagy cucc? Fogalmam sincs, hogy hol vagyunk! Nem ismerem Londonnak ezt a negyedét. Itt vagyok egyedül egy már jócskán bepiált lánnyal, a barátaim nem veszik fel a telefont és nekem ezer jobb dolgom lenne otthon, mint itt szobrozni egy eldugott londoni utcán, aminek még csak nem is Walnut Street a neve, akármennyire is akarja így hívni Jasmine. Teljesen felment bennem a pumpa. Nagy erőfeszítésre volt szükségem, hogy ne kezdjek el ordibálni a barátnőmmel.

- Rosie bébi, nyugi! - veregette meg a vállam. - Csak fogunk egy taxit és elfuvaroz a buliba minket. Taxiii! - ordította el magát. Na, nem mintha lett volna akár egy is a közelben.

- Oké, akkor most hazamegyünk. Ma estére ennyi volt bulizás - mondtam ellentmondást nemtűrő hangon. - És ami engem illet, egy életre ennyi volt.

- Olyan karót nyelt vagy! - nyafogott, de nem ellenkezett. Úgy tűnik, már megszokta. Elővettem a telefonom. Még egyszer megpróbáltam elérni a barátaim, de ezúttal sem sikerült. Inkább megnyitottam az iGo alkalmazást és beírtam a címem.

- Fantasztikus! Alig húsz perc arra egy buszmegálló. Onnan hazamehetünk a 125-össel. Indulás! - rángattam Jasmine karját, majd ahelyett, hogy visszafordultam volna, folytattam az utunkat előre.

Miközben tovább baktattunk a csendes utcákon, barátnőm kisgyerek módjára szidott. Ekkor döbbentem rá, hogy semmi sem változott. Ha éppen nem az ikrekre kell vigyáznom, akkor a barátaimra. Minden fordítva sült el. Bár kikapcsolódást ígértek, csak újabb feladatot adtak. Én pedig csalódottan vettem tudomásul, hogy valószínűleg már sose fogok tudni szórakozni.

A következő pillanatban Jasmine hirtelen megállt. Mint egy bagoly, erősen koncentrált az éjszaka sötétjében, hogy megtalálja, amit keres.

- Hallod? - kérdezte, és az előbbi gúnyos, sértődött hangneme rögtön elszállt.

- Mit?

- A zenét - vigyorodott el. Amint csendben maradt, nekem is feltűnt. Valahol a közelben egy förtelmes elektro szám szólt. A hangforrás felé fordultam. Két utcával lejjebb egy fényárban úszó családi házat pillantottam meg.

- Meg se forduljon a fe... - de mire Jasmine-re esett volna pillantásom, csak hűlt helye fogadott. Újra a ház felé néztem és észrevettem, barátnőm már lohol a buli felé. Mintha mágnesként vonzotta volna őt az a hely.

- Drága vagy, Rosie bébi, megtaláltad a bulit! Visszaszívok mindent! - kiabált vissza. Mire észbe kaptam, ő már a következő utcánál járt. Gyorsan én is utána eredtem, de a sarkak nagyban lelassítottak. Még azelőtt kell elkapnom és hazavinnem, hogy elnyelné az a tébolyda.

De nem jártam sikerrel. A magas sarkúban való futástól elszoktam, ellenben ő csak fejlődött. Mire az utcasarokra értem, ő már eltűnt a tömegben.

Szuper. Akkor kezdődhet a buli.